A legutóbbi bejegyzésem után nem sokkal elcsábultam. Valamiért rámtört megint, hogy igen, blogolni fogok. A lendület a stílus elkészítéséig és egy bejegyzésig tartott... Pontosabban folyamatosan frissítettem a facebook oldalt és nulla reakció. Úgy nulla reakció, hogy rászántam 600 forintot a hirdetésre... Úgy, hogy szereztem majdnem 100 új oldalkedvelet. És tőlük se semmi... Na ez tette fel újra a pontot az i-re. Hogy próbálkozok, a legfrissebb infókat osztom meg, nem egyszer előbb, mint bárki más és a reakció nulla. Ebbe feccöljem bele az időmet és az energiámat? Pláne, hogy megint kezdtem azt érezni, hogy kényszer az egész... Írj már, írj már, írj már... Hát köszi, de nem.

Úgy döntöttem, hogy a kreatív energiáimat (már ha vannak) másként fogom levezetni. Kikölcsönöztem Betty Edwards jobb agyféltekés rajzolós könyvét és megpróbálom kicsit kikupálni magam. Amúgy is tudok rajzolni, nem is rosszul... De egy lusta dög vagyok és egyből mindent azonnal jól akarok csinálni. Tudom ez nem így megy, de hát ez van. Meglátom mi lesz belőle.

Az íráson is sokat gondolkozom. Érzem, hogy lenne bennem tehetség hozzá, de a fantáziám és kreativitásom nulla. Mondjuk minap olvastam az Aranymosás pályázatra beérkezett írásokat és hát... Volt amihez hasonlót én is könnyűszerrel tudok produkálni, mert hogy története nem volt az fix... :D

Talán ezt jobban értékelnék is mások. Olvasni senki nem szeret. A vizualitásra jobban cuppanak az emberek. És hát, örülnék ha értékelnének... :) Ha elismernék azt, hogy valamiben tehetséges vagyok, nem csak abban, hogy gyorsan olvasok... :D