Voltak kósza gondolataim arról, hogy könyves blogger leszek. Amúgy csináltam is pár hónapig/egy évig, de mindig rájöttem, hogy erre nincs időm... És nem is csak az idő...
Molyolok, így látom milyen most a piac... Tömve van és úgy tudsz érvényesülni rajta, ha nyalizol boldog-boldogtalannak és kiszolgálsz bizonyos igényeket... Mármint nyilván utóbbi mindeképp szükséges dolog, de rájöttem, hogy ez azzal jár, ha feladod önmagad...
Nagyon szeretek olvasni, de ahhoz, hogy az ember érvényesüljön ebben a világban, az kell, hogy olvass friss megjelenésű és felkapott könyveket, amikkel bevonzod az olvasókat. Nos hát ezek a könyvek, az esetek jó részében borzalmasak. De feljebb akarsz lépni és ahhoz ez kell... és kell, hogy nyalizz azoknak, akik meghozhatják számodra a látogatókat... Nekem ebből elegem lett. Állandó kényszer arra, hogy mindig friss legyél, írj rendszeresen, jelentkezz új tartalmakkal és legyél első minden apró-cseprő hírrel, mert máskülönben senkit nem fogsz érdekelni és nincs előrelépés. Kikészített a tudat, hogy mennyi időt és energiát feccöltem az egészbe, hogy próbálok megfelelni másoknak és a reakciók száma csekély, mikor az igénytelenebb, ám jobban nyalizó blogtulajok meg tolják magukat ezerrel.

Megalkuvás minden áron? Köszönöm, de inkább nem... Úgy döntöttem nem olvasok mindenáron divat-tucatkönyveket, csakhogy mások igényeit kiszolgáljam. Épp ezért a blogolást befejeztem. Az életem így is kissé túlhajszolt, nem hiányzik pluszba egy ilyen nyűg.

Marad ez itt, a panaszfal. :D