A ma estét egyedül töltöm itthon. Furcsa, mert vagy már két éve nem volt ilyen. Nem rossz amúgy, betoltam egy pizzát meg egy somersbyt és megnéztem egy olyan filmet, amit amúgy tuti nem néztünk volna meg együtt...

De cserébe itt vagyok egyedül a gondolataimmal és azt veszem észre magamon, hogy teljesen ideg vagyok. Ezért is írok. Ezért akarok írni, hogy az ilyen elcseszett, néha felötlő gondolatokat kiírhassam...
Szóval ülök itt, a szívem tuti két ütemmel gyorsabban ver és amíg lefoglalt a film, addig nem is igazán gondoltam rá. De most, hogy vége és a szakdolgozatomra kellene koncentrálni, érzem... És tudom is, hogy a munka miatt van ez. Az egyik nagy álmom vált valóra azzal, hogy lehetőséget kaptam a szakmában dolgozni. Most így fél év után pedig úgy vagyok vele, hogy nem akarom ezt... Nem azért, mert meguntam, hanem mert abszolút nem azt csinálom, amit a szakma megkövetelne vagy egyáltalán amit tanulok. Önállóságot várnak el tőlem egy olyan dologban, amihez nem értek és a legszebb az egészben, hogy elvárják, hogy az azzal kapcsolatos tudást én adjam át egyetemi oktatóknak. Én, aki a való életben képtelen két épkézláb mondatot elmondani... Stresszhelyzetben ez hatványozottan igaz. Nem értek a munkám ezen részéhez, rajtam kívül álló okok miatt megfelelő oktatást sem kapok hozzá, de elvárják, hogy tudjam és hogy csináljam... Gyomorgörcsöm van tőle és úgy érzem lassan eljutok arra a szintre, hogy utálok majd bejárni dolgozni. Visszasírom a diákmunkás éveimet, a kiszámítható munkát és kiszámítható embereket.

Mindenhonnan annyi a nyomás... A suli, a munka és az életünk fenntartása... Annyi probléma szakad a nyakunkba hónapra hónapra, hogy nem tudom, hogyan fogom ezt hosszú távon bírni. Pár nap múlva 25 leszek és úgy érzem teljesen ki vagyok égve... Két évet akarok kihúzni. Addig letudok egy mesterszakot és próbálom úgy összekapni melóhelyen a dolgokat, hogy ne legyen nagy gáz, ha közlöm, hogy le szeretnék lépni. Már most megtenném. Szeretnék elmenni innen nagyon. Szeretnék máshol lenni, máshol élni és másfajta munkát csinálni. Maradni a szakmában is akár, de azért, amiért ezt választottam, nem olyanért, amihez nem értek. Úgy érzem nem köt ide semmi. Változtatnom kell vagy meg fogok bolondulni...